Sorsfordító történetek

Reggel 7.45, a legnagyobb reggeli forgalom Ráckevén. Az utakat tükörjég borítja, egyetlen kivétel a nem városi fenntartású főutak. Mégis a Lórév felé vezető úton, a belvárosi kanyarban helyszínelő rendőrök szorítják a forgalmat egy sávra, a távolból úgy tűnik, biciklist gázoltak. Nagy baj nincs, mentő nem érkezik. A menekülő úton már jégpáncél, és egyébként is kukásautó… Tovább »

Körülbelül ezzel a kérdéssel fordult felém egy ismerősöm, amikor választ kapott Svájcból az álláskereső jelentkezésére. A munkaközvetítő cég levelének Google fordítása elég mókás volt, de a rengeteg udvarias és már-már mézesmázosnak tűnő mondat között, valahol a második bekezdésben ott volt, hogy sajnos nem találtak az ő képességeinek megfelelő állást. Mindez azok után, hogy hálásan megköszönték… Tovább »

Az új társadalom egy új nyelvezettel épül. Erre 1992-ben jöttem rá, de szemmel láthatóan a helyzet most visszaköszön. „Kasszandrát kell járnom!” – hallgathattam meg az Egri Újság külsős munkatársaként egy nagystílű szerkesztőségi ülésen a lapigazgatótól, legalább tízszer a beszéde alatt. Tartott egy ideig, míg rájöttem, hogy a kanosszajárásra céloz. Alig pár hónappal az érettségi után… Tovább »

Senki János valójában doktor volt. Nem orvos doktor, sem jogász doktor, ő a társadalomtudományok doktora volt. Senkinek sem mondanám éppen, hiszen mindig is jó munkája volt, nemzetközileg megbecsült szakértelemmel foglalkozott a társadalom változásainak gyakorlati kérdéseivel. Az embereket szolgálta, bár azok nem igen köszönték ezt meg neki. De a felesége, ő egészen más tészta volt. Számára… Tovább »