Kitüntető figyelem! – Díjat kaptam! – Köszönöm!

Egy rohanós reggelen vettem észre a telefonomon, hogy furcsa E-mailt kaptam. Csak futólag olvastam bele a hivatkozott blogba, és azonnal eldöntöttem, hogy amint időm lesz, alaposan szemügyre veszem, milyen díjat is nyertem. Nos, boldogan mondhatom, kevés ilyen kitüntetés ért az életben. Nem kimondottan szakmai siker, és mégis talán a legnagyobb elismerés, amit valaha kaptam. Egy másik blog szerzője nekem ítélte a Liebster Award vándordíjat, ami szerint szívesen olvassa a bejegyzéseimet. Ez annak fényében, hogy meglehetősen ritkán jut időm posztolni, igazán nagy elismerés. Köszönöm.

A vándordíj nyertesei nemcsak az elismerést söpörhetik be, de a díjat odaítélő blog szerzőjének kérdéseire válaszolva, egészen más oldalról is bemutatkozhatnak, mint azt egyébként az írásaikban, bejegyzéseikben teszik.

Jelen esetben én egy 10 fős szerkesztői csoport, azaz a Régiségeknek blog szerzőinek kérdéseire válaszolhatok.

Ilyennek képzelted-e a felnőtt életedet gyermekkorodban?

Erre nagyon nehéz válaszolni, mivel minden életszakaszban mást és mást képzeltem el magamnak jövő gyanánt. Ám egy konvencionális elvárást teljesen magamévá tettem, mégpedig, hogy egy nőnek anyának és feleségnek kell lennie, pedig gyerekkori nagy álmom az volt, hogy missziós nővér legyek. Nem volt ezzel egészen összhangban, hogy szerettem volna festőművész és újságíró is lenne, de nem bántam volna, ha titkos ügynök is lehettem volna.

Ma már nem gondolom, hogy valóban minden nőnek a családjának kell szentelnie magát, de nagyon boldog vagyok, hogy nekem mégis ezt az utat adta az Isten, bár elég sokáig kellett várnom rá. És a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét, hiszen ideig-óráig festőművésznek is érezhettem magamat, több kiállításom is volt, és első diplomámat egyszakos rajztanárként szereztem meg. Újságíró is lehettem, évekig foglalkoztam ezzel, és bízom benne, hogy még visszatérek majd ehhez a nagyszerű feladathoz. Apáca ugyan nem lettem, de római katolikus teológiát végeztem, úgyhogy egyedül a titkos ügynöki izgalmak maradtak ki eddig a gyermekkori ábrándjaimból.

Ott tartasz-e, ahol lenni szeretnél?

Határozottan IGEN! Sehol máshol nem lennék szívesebben, mint a saját bőrömben, még akkor is, ha pontosan ugyanannyi gondom, bajom van, mint bárki másnak. Szeretem az életet, és bármit hoz is az utamba, én mindig teljesen megélem, átélem. Egy kiforrott cél vezérelt amióta az öntudatom határoz meg, hogy az elveim szerint éljek. Mára tudom, hogy ez a világ legnehezebb feladata, és büszke vagyok rá, hogy bármilyen áldozattal is járt, soha nem lettem megalkuvó e téren.

Milyen álmaid/vágyaid vannak?

Örök álmodozó lévén mindig újabb és újabb vágyak hajtanak. Remélem, hogy még sok változatos dolgot tartogat nekem az élet, bár határozottan a nyugalom és a biztonság tesz boldoggá, mégis meg tudom látni mindenben az értéket, mert én az egész világot szeretném megismerni.

Konkrét vágyaim is vannak, de ezek a gyermekeimhez kapcsolódnak, hogy biztosítani tudjam nekik azt, amit szeretnék. Persze nagyon örülnék, ha az írásaim majd önálló életet kezdenének, ha a regényeimet minél többen olvasnák, egyre több embernek nyújtanának valami pluszt az életükhöz. És nagyon boldoggá tenne, ha számtalan regényem látna napvilágot, amit sok, a mostanihoz hasonló, olvasói elismerés övezne.

Milyennek képzeled az életedet idős korban?

Nem tudom, valaha leszek-e idős. Persze a testem biztosan, de a lelkem megöregedését egyszerűen nem tudom elképzelni. Valószínűleg fáradt leszek, mert mindig az vagyok, addig, amíg nem jön egy ügy, amiért küzdeni, harcolni lehet. Az elnyomottakért, a kivert állatokért, a fogyatékkal élőkért, a nők egyenjogúságáért, a gyermekek életkörülményeinek javításáért, az afrikai éhezőkért, a gyermekrabszolgákért és mindenkiért, akikért a mai mércével „nem éri meg” fáradozni. Talán akkor fog eljönni az ideje, hogy missziós nővér legyek.

Magam részéről a Liebster Award vándordíjat az Írásterápia blog szerzőjének adom tovább, és szeretném, ha az alábbi kérdések megválaszolásával mutatná be saját magát:

–         Mit gondolsz, mikor jön el az a pillanat, amikor egy embernek meg kell szólalnia, mert egyszerűen nem szabad csöndben maradnia?

–         Mi az az erő, ami tovább visz az úton akkor is, amikor mindenki szembejön veled az autópályán?

–         Ha tehetnéd, akkor választanál-e magadnak egy másik világot, vagy inkább ezt a világot próbálnád meg olyanná tenni, amilyet jónak tartasz?

–         Milyen világot képzeltél el magad köré egykor egy évtizeddel (évtizedekkel) ezelőtt, és milyet most? Van-e különbség a két vágyálom között?

Köszönöm a Régiségeknek blog szerzőinek a kitüntetést és a díjat. Örülök a lehetőségnek, hogy megismertethettem magamat. Aki pedig érdekesnek találja a világot, amit az írásaimmal nyitok meg, tartson velem máskor is! Várlak benneteket a sorsfordító történeteimben!

Heiling-Koltai Beáta