Az asszony félt. Nagyon félt. Nehéz lenne pontosan megmondani, mitől is félt. Lassacskán lételemévé vált a rettegés.
Hosszú éveken át félt attól, hogy soha nem lesz családja, hogy soha nem fog kelleni egyetlen férfinak sem igazán. Aztán, egy idő után inkább attól tartott, hogy neki nem fog már kelleni egyetlen férfi sem annyira, hogy házasságra lépjen vele. Ám egy váratlan pillanatban belépett az életébe a szerelem. Mint egy villámcsapás terítette le, és ő azzal a szilárd bizonyossággal lépett az oltár elé, hogy megtalálta élete párját, az egyetlent, az örökkévaló és kezdetektől fogva létező szerelmet. És amint minden igaz szerelem váratlanul érkezik, ugyanolyan váratlanul el is megy. Olyan gyorsan, hogy az ember észbe sem tud kapni. Így volt ez vele is. Annyira hirtelen és megmagyarázhatatlanul történt meg, hogy ő észre sem vette. 7 éven át küzdött, várta, remélte, kívánta, hogy az ő töretlen szerelme még mindig örökkévaló legyen. De nem volt. Fájdalmas volt a felismerés, hogy az éveken át érzett lelket emésztő félelem nem volt véletlen, Nem csak a rémek sötét árnya játszott vele ízetlen tréfává silányuló sakkjátszmát, ahol ő soha nem tudott jót lépni. S mire tisztázta lelkében és a bíróság előtt is tarthatatlan helyzetét, addigra már altatókkal tudta csak álomra hajtani a fejét, gyógyszerrel tudta csak csillapítani a gyomrát rágó félelmet. Hogy mitől félt ennyire? Az élettől, a folyton változó valóságtól, az egyetlen igazságtól, amit kicsi gyermekkora óta tudott, mert az élet mindig igazolta: egyedül kell megbirkóznia a világgal.
Pedig a sors kegyes volt hozzá, hiszen a váratlan véletlen most is hozzásodorta a szerelmet. Azt a puha átölelő fajtát, mely pillanatok alatt tud a vágy tüzes szekerévé válni. De a nő már nem hitte, hogy örökkévaló és kezdetektől fogva elrendeltetett lenne ez az érzés. És bármennyire szerette volna, nem tudta lelkéből kiűzni a bizonytalanságot, melyet a gyomrában lüktető örökös rettegés okozott. A félelem szépen lassan és szisztematikusan felemésztette őt, a szerelmét, az örökkévaló lehetőségét. Csak egy bizonyosság marat meg neki, a tudat, hogy teljesen egyedül van.