A csalás öröme című bejegyzés folytatása Sötét és hideg az éj. Az ember érzi a múltat és a jelent, mint mosódik egybe, és hogyan válik valósággá minden régi fájdalom okozta félelem. Újra ott áll a szakadék szélén, és néz lefelé a semmibe. A sötét mélységbe, várva a csodát, de csak a valóság sújt le rá… Tovább »
A csalás öröme 2.
A csalás öröme című bejegyzés folytatása Sötét és hideg az éj. Az ember érzi a múltat és a jelent, mint mosódik egybe, és hogyan válik valósággá minden régi fájdalom okozta félelem. Újra ott áll a szakadék szélén, és néz lefelé a semmibe. A sötét mélységbe, várva a csodát, de csak a valóság sújt le rá… Tovább »
Az asszony félt. Nagyon félt. Nehéz lenne pontosan megmondani, mitől is félt. Lassacskán lételemévé vált a rettegés. Hosszú éveken át félt attól, hogy soha nem lesz családja, hogy soha nem fog kelleni egyetlen férfinak sem igazán. Aztán, egy idő után inkább attól tartott, hogy neki nem fog már kelleni egyetlen férfi sem annyira, hogy házasságra… 
Az asszony úgy csókolt, mintha az életet akarná a másikba lehelni, de a száj hideg maradt, a szenvedélynek nyoma sem akadt. Könnyes szemmel vált le a borostával körbefont ajkakról, és súgta párja fülébe: – Annyira szeretlek. Nem várt választ, csendben kinézett az ablakon, a szürke égbolt éppen pár apró hódarát préselt ki magából. Milyen régen… 
Aki járt már Budapesten aluljáróban, pontosan tudja, hogy ez a szókapcsolat súrolja a képtelenség határát. És mégis… Ha tegnap koradélután velem lettetek volna a Déli pályaudvar aluljárójának 18-as villamoshoz vezető részén, mindannyian szem és orrtanúi lehettetek volna ennek. Ez az aluljáró egyébként is nagy változásokat élt meg az elmúlt egy évben. Nem azért, mert átépítették… 
Azok a nyolcvanas évek… Lenne mit írni róluk, de ez a szám most nem egy évszám a címben. Ez egy ember száma. És mielőtt sokan csak legyintenétek, hogy „persze, mit kell megint felhánytorgatni a múltat?”, nos, ez egy nagyon is jelenkori száma valakinek. Kezdjünk hát bele a történetbe: A férfi felvette a… 
A hatalmas tükör előtt ácsorogva Kriszta próbált valami rendes ruhát találni magára. Az egyenruhán kívül leginkább csak farmerben és pulcsikban járkált, úgy legalább nem volt feltűnő a kislányos alakja. Ott állt bugyiban és melltartóban, és azon morfondírozott, hogy éppen úgy néz ki, mintha középiskolás lenne. Pedig, ha valakinek, hát neki elég korán fel kellett nőnie…. 
A Kis-Duna partján ültek. Jani csöndesen szemlélte a kajakosokat, mint húzzák lapátjaikkal a vízen kecsesen sikló hajóikat. Sutyi éppen eligazította a nagydarab melákot, akinek Jani még mindig nem tudta a nevét. Sejtette, hogy róla van szó, hogy vigyázzon rá, nehogy meglépjen, de most éppen semmi ilyesmi nem járt a fejében. Csak ült a füves parton,… 
Sötét téli este van. A hideg csak úgy marja az ember bőrét, a szél keményre fagyott hódarát fricskáz pimaszul a sálakkal körülbástyázott arcokba. A körút már fel van díszítve, mégsem kelt ünnepi hangulatot, csak megfáradt testeket cipelő emberek igyekeznek a munkából hazavánszorogni. A négyes-hatos villamos megállójában mérsékelt tömeg várakozik fejleszegetten. A közvilágítás nem túl erős,… 
Az iroda sötét és hűvös volt. Valószínű, hogy Matthew atya vagy a nővérek még hajnalban kinyitották az ablakokat, majd mikor kezdett felmelegedni az idő, gyorsan bezárták a spalettákat. Így hát alig valami kis fénycsíkok szűrődtek be a lécek között. Amint megszokta szemük a fényviszonyokat, azonnal az íróasztalhoz léptek. Nem akartak villanyt kapcsolni, inkább kicsit tapogatóztak…. 
A csoport fiatal és edzett férfiakból állt, nem titkolt szándékuk volt valami meglepő sziklamászás a Murchison vízesésnél. Luigit nem érdekelte, miben mesterkednek, amíg nem csinálnak törvénybe ütközőt, addig ő kiszolgálta az igényeiket. Beszerezték a táborozás kellékeit, javát még Kampalában, de az élelmiszer és az ivóvíz készleteket Masindiben töltötték fel. Luigi már akkor is ellenállhatatlan vágyat… 