Sorsfordító történetek

Gyermeksorsok pillanatképei

1. Ülök a villamoson, hálát adva Istennek, hogy a mai penzum lejárt a munkából. A csípős hideg már így kora délutánra sem enyhül, visszavonhatatlanul beköszöntött a tél. A kettes villamos a szokásos képét mutatja, a Kossuth tértől úgy a Vámház körútig csupa jólöltözött ember, turisták a legváltozatosabb bőrszínnel és kamerával, vagy fényképezőgépként funkcionáló okos-telefonnal. Majd… Tovább »

A mi világunk

Aznap reggel éppen csak felszállt a köd. Nem volt ez szokatlan így október végén, viszont mintha mindenkit meglepett volna a korai világosság. Persze, hiszen a hétvégén átállítottuk az órákat, így korábban világosodott és előbb is szállt le a sötétség. Egy hete még csak szürkület volt, mikor Tamás elindult otthonról. Csókot nyomott alvó felesége és csöpp… Tovább »

Szemüvegen át

Zsuzsanna új szemüveget kapott. A régi is jó volt, gondolta, ám az orvosi utasítással csak nem akart ellenkezni. Szerette a korábbit, formára, színre is stimmelt, és igaz, hogy ezt-azt már nem tudott elolvasni, de annyira nem problémázott ezen. A szemész viszont hajthatatlan volt. Elment hát az optikushoz, megmutatta a receptet, amire semmiféle támogatás nem járt,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!