Sorsfordító történetek

Elkészült az új templom. Matthew tiszteletes olyan boldog volt, hogy korát meghazudtoló virgoncsággal szaladgált oda, meg azután vissza az iskolába. Volt egy kis kápolnája az intézménynek, de épphogy a diákok elfértek benne, a környező falvak lakosai csak az ajtón kívülről szemlélhették a szertartásokat. Talán pont Matthew atyának és az Orsolya-rendi nővéreknek köszönhetően, a környékbeli emberek… Tovább »

Kampala a kettősség városa volt. Egyfelől a legmélyebb nyomor, másfelől a pompás és csodálatosan egzotikus Afrika ötvözete. Eleinte csak három napra jöttek ide, az olasz lepte meg vele Adélt, és ő elfogadta a meghívást. Az amorózó az egyik legszebb kampalai szállodában foglalt szobát, a különlegesen szép Hotel Serenában, ahol már II. Erzsébet királynő is lakott…. Tovább »

1. Ülök a villamoson, hálát adva Istennek, hogy a mai penzum lejárt a munkából. A csípős hideg már így kora délutánra sem enyhül, visszavonhatatlanul beköszöntött a tél. A kettes villamos a szokásos képét mutatja, a Kossuth tértől úgy a Vámház körútig csupa jólöltözött ember, turisták a legváltozatosabb bőrszínnel és kamerával, vagy fényképezőgépként funkcionáló okos-telefonnal. Majd… Tovább »

Aznap reggel éppen csak felszállt a köd. Nem volt ez szokatlan így október végén, viszont mintha mindenkit meglepett volna a korai világosság. Persze, hiszen a hétvégén átállítottuk az órákat, így korábban világosodott és előbb is szállt le a sötétség. Egy hete még csak szürkület volt, mikor Tamás elindult otthonról. Csókot nyomott alvó felesége és csöpp… Tovább »

A férfi egykedvűen pakolta a dobozokat a padlásra. Hetek óta töprengett, mi tévő legyen. Szerette volna elajándékozni a ruhákat, cipőket, kalapokat és a rengeteg táskát, de minden egyes alkalommal, amikor nekilátott, hogy szelektáljon, megrohanták az érzelmek. Úgy sírt, mint egy csecsemő, és képtelen volt rá. Gondolta, talán a felesége barátnői megtehetnék ezt helyette, de amikor… Tovább »

Egy rohanós reggelen vettem észre a telefonomon, hogy furcsa E-mailt kaptam. Csak futólag olvastam bele a hivatkozott blogba, és azonnal eldöntöttem, hogy amint időm lesz, alaposan szemügyre veszem, milyen díjat is nyertem. Nos, boldogan mondhatom, kevés ilyen kitüntetés ért az életben. Nem kimondottan szakmai siker, és mégis talán a legnagyobb elismerés, amit valaha kaptam. Egy… Tovább »

A temető sivár. Télen senki sem rajong a végső búcsúztatásokért. Még a sírásó is olyan gyilkos pillantásokkal méregeti a családot, hogy rendesen szégyellem, miért is éppen most kellett meghalnom. Pont, míg éltem. Valójában semmi sem változott, ugyanúgy kívülállóként látom a saját családomat. Ott állnak felsorakozva, kisírt szemekkel, fekete ruhában, dideregve várják, hogy a koporsómat végre… Tovább »

Számomra sokszor egy-egy regény maga a sorsfordító történet. Nemcsak a sztori miatt, hanem a bennem kialakuló érzések miatt is. Bár sokan tartják Ken Follettet egyszerű bestseller-írónak, be kell valljam, számomra több regénye is bőven világirodalmi remekműnek számít. Természetes, hogy a Katedrális az egyik, de a legújabb háromkötetes Évszázad-trilógiája is esélyes a kitüntető elismerésre. A Titánok… Tovább »

Zsuzsanna új szemüveget kapott. A régi is jó volt, gondolta, ám az orvosi utasítással csak nem akart ellenkezni. Szerette a korábbit, formára, színre is stimmelt, és igaz, hogy ezt-azt már nem tudott elolvasni, de annyira nem problémázott ezen. A szemész viszont hajthatatlan volt. Elment hát az optikushoz, megmutatta a receptet, amire semmiféle támogatás nem járt,… Tovább »

Anna megállt a tükör előtt, néhány másodpercig nézte a képmását, majd elkezdett csöndesen sírni. 57 éves volt, öregnek és csúnyának érezte magát. Nem volt ez valami új és szokatlan érzés. Talán mindig is ugyanígy érzett, és már nem is emlékezett rá, mikor is volt alkalom, hogy legalább feledni tudta volna ezt egy kis időre. 25… Tovább »