Sorsfordító történetek

Van egy hegy, épp, mint a mesében, sárkányok és bűnös lelkek szellemével, ami olyan csodás mégis, mint a mennyország. Nehéz is elhinni, hogy valaha kora legkiemelkedőbb természettudósa állította, itt bizony sárkányok élnek. Az oldalában lévő kicsiny tó szelleme Pilátus bűnös lelkét, fekete színe Jézus elítélésének lemoshatatlan bűnét, viharos időjárása a megbékélhetetlen, életének önkezével véget vető… Tovább »

Közhelynek tűnik, de sajnos igaz. Mi emberek valamiért úgy vagyunk beállítva, hogy még a boldogságunkban is több a fájdalom, mint az öröm. És tegye mindenki szívére a kezét, ez tényleg így van. Mert fáj, amikor az önmagunkba vetett hitünk meginog, és azon rágódunk, vajon mit érezhet a másik, nem gondolta-e meg magát, nem rettent-e el… Tovább »

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Sorsfordító történetek blogomat beválogatták a CafeblogVIP programba! Így az összes eddigi bejegyzéssel együtt átköltöztem ide. A jövőben minden történetemet ezen az oldalon olvashatjátok el. A design még nem az igazi, de folyamatosan kitalálom és megvalósítom azt a blogot, ami teljes egészében Heiling Bea írásait tükrözi majd. Remélem, hogy továbbra… Tovább »

Valójában fogalmam sincs, hogy mi a jó házasság titka. Túl idős vagyok, hogy tudjam. Ifjonti fejjel még biztosan frappáns választ adtam volna, jó példákat is felemlegetve, mint mondjuk Gabi néni és Józsi bácsi. Az öreg, szikár ember alig egy hónappal élte túl a hosszasan betegeskedő feleségét, akit teljes szívének szeretetével ápolt sok-sok éven át. De… Tovább »

Józsi és Irén válnak. 15 év házasság után két gyereken, házon és autón osztozkodnak hangosan. Az ügyvédeik ötletelnek, így hol egyik, hol másik rúgja fel a korábbi megállapodásokat új igényeik érvényesítése érdekében. A tárgyalást várják, ami biztosan hosszadalmas lesz, hiszen nemcsak a vagyonközösséget kell felbontani, de a gyermekek elhelyezéséről is dönteni kell. Játszik itt már… Tovább »

Reggel 7.45, a legnagyobb reggeli forgalom Ráckevén. Az utakat tükörjég borítja, egyetlen kivétel a nem városi fenntartású főutak. Mégis a Lórév felé vezető úton, a belvárosi kanyarban helyszínelő rendőrök szorítják a forgalmat egy sávra, a távolból úgy tűnik, biciklist gázoltak. Nagy baj nincs, mentő nem érkezik. A menekülő úton már jégpáncél, és egyébként is kukásautó… Tovább »

Körülbelül ezzel a kérdéssel fordult felém egy ismerősöm, amikor választ kapott Svájcból az álláskereső jelentkezésére. A munkaközvetítő cég levelének Google fordítása elég mókás volt, de a rengeteg udvarias és már-már mézesmázosnak tűnő mondat között, valahol a második bekezdésben ott volt, hogy sajnos nem találtak az ő képességeinek megfelelő állást. Mindez azok után, hogy hálásan megköszönték… Tovább »

Az új társadalom egy új nyelvezettel épül. Erre 1992-ben jöttem rá, de szemmel láthatóan a helyzet most visszaköszön. „Kasszandrát kell járnom!” – hallgathattam meg az Egri Újság külsős munkatársaként egy nagystílű szerkesztőségi ülésen a lapigazgatótól, legalább tízszer a beszéde alatt. Tartott egy ideig, míg rájöttem, hogy a kanosszajárásra céloz. Alig pár hónappal az érettségi után… Tovább »

Senki János valójában doktor volt. Nem orvos doktor, sem jogász doktor, ő a társadalomtudományok doktora volt. Senkinek sem mondanám éppen, hiszen mindig is jó munkája volt, nemzetközileg megbecsült szakértelemmel foglalkozott a társadalom változásainak gyakorlati kérdéseivel. Az embereket szolgálta, bár azok nem igen köszönték ezt meg neki. De a felesége, ő egészen más tészta volt. Számára… Tovább »

Mindenki vágyódik valahova, valaki után, valami megszerzéséért. Ez az érzés viszont általában nem egy permanens belső feszültség. Általában és normálisan. Azonban manapság a magyar emberek igen nagy része nem az általánosságot és normálist erősíti, hanem elvágyódik saját hazájából. Már-már népvándorlásnak tekintik sokan, vagy exodusnak, de bárminek is nevezzük, tény, hogy rengeteg honfitársunk kényszerül máshol kezdeni… Tovább »